Pihentem eleget, hogy folytassam, azt hiszem.

Első nap ITT

Második nap pedig nem itt, hanem ITT :)

Reggel már nem kíséreltem meg a korai kelést, hagytam, hogy felkeltsenek. Peti mondjuk óránként tette, nem nagyon fértem el mellette, ezt mondjuk nem mondtam neki, de valószínűleg most megfogja tudni, szóval hehe bocsesz :D Bogyeszra is felkeltem egyszer, rávigyorogtam, ő meg szónélkül ki ment, későbbiekben elmesélte, hogy roppant mód megijedt, mikor felkelt és szembe találta megát 'Pííttel' és hogy nem a saját ágyában fekszik.

Szintúgy a JóReggelt pálinka, na azt már nem fogadtam el, Niki viszont annál bátrabban, majd 'Píítet' is megkínálták, de csak azt tudtuk hangoztatni, hogy menjetek a szomszédba, mert Bogyesz megérdemli!! :)

Most azon gondolkodom, hogy vagy 10 órakor jöttek pálinkáztatni, vagy mi a pálinkáztatás után még visszaaludtunk és 10 körül keltünk. Ergo nem mentünk megint reggelizni, illetve az előző bejegyzésben szereplő fogkefés sráccal mentünk ismét fürdeni :) Véletlenek nincsenek, ez egy jel volt, viszont nem tudom hogy hívják a legényt.

Ahogy azt megszokhattuk, az eső csak úgy esett, mintha öntötték volna, ám még így is voltak rendezvények, kirándulások, hősies emberek helyt álltak. Mi elmentünk páran egy közeli sörözőbe, előtte ettem egy jó adag kebabot, így meg volt az ebédem is, majd mikor visszasétáltunk szállásra, egyszerűen csak bedőltem az ágyba és aludtam. Konkrétan a szobában töltöttük el az egész napot azt hiszem. Néha néha bejöttek a szomszédok trollkodni 'Píttel', szegényt már sajnáltam. :D Majd beesteledett és készülődtünk a szakestélyre. Húú, ezt vártam a legjobban. Felöltöztünk, adta Isten nem esett az eső odafele, sőt még meg is álltunk a kebabosnál megint enni egy adagot, hiszen olyan finom volt. Néhány órás késéssel el is kezdődött a szakestély, mindenek előtt Mikitől az előző napi tánc miatt kaptam egy sörnyitó gyűrűt :) Nagyon megtisztelő, már azzal nyitogattam a söröket aznap este :) A szakestély nagyon szép volt, nagyon érdekes, és vicces, rengeteget nevettem :) Amint vége lett, gondolkodás nélkül mentünk is haza, hiszen borzasztó fáradtak voltunk, elmentünk fürdeni és bealudtunk rögtön. 

Érdekes mód, erre a reggelre nem emlékszem :D Vaaaagy mégis. Kb annyi volt, hogy ugye minden nap egy kisebb beszámolót írtam Nyiszinek, az aznapi beszámolóm annyi volt, hogy keveset aludtam, viszont olyan rosszul voltam, mint a szemét :D Nos, szerintem életemben nem ittam annyi sört, mint előző nap szakestélyen. Fürdés után bevettem egy gyógyszert, hátha jobban leszek (később tényleg jobban is lettem), sőt ezen a reggel még meg is reggeliztem. Mit sem sejtve csak összepakoltam, nem tudtam semmi konkrétumot, hogy mikor indulunk, vagy akármi, később kiderült, hogy olyan 10-11 körül el kell hagyni a szállást, na még szerencse, hogy összecuccolkodtam. Amint lementünk bepakolni a buszba, elköszöntünk egymástól és még egy utolsó képet kierőszakoltam a többiektől, hogy a 122-es szoba lakói meg legyenek örökítve :) Elvégre 4 napig össze voltunk zárva és szerintem lettünk olyan jóba, hogy a közeljövőben sűrűbben találkozzunk :) 

Elindultunk hát a temetők felé, megemlékeztünk és tisztelegtünk nagy emberek sírjainál, emléktábláiknál, akiknek nagyon sokat köszönhetünk, akik nagyon sok mindent tettek akkoriban a diákokért, a hagyományörzésért, ÉRTÜNK. Nagyon megható volt, csodaszép pillanatok. Majd mikor ezzel is végeztünk ténylegesen elindultunk haza és a XXV. SDN-em, az első selmeci kirándulásom ezzel véget is ért.

 

Megmondom őszintén, utolsó nap csak feküdtem az ágyban a szálláson és azt hajtogattam, hogy nem szeretnék hazajönni. Annyira jól éreztem ott magam, azon a helyen, azokkal az emberekkel, hogy nem győzöm kivárni a legközelebbi alkalmat, mikor is a fehérváriak fogják megszervezni az SDN-t és én úgy gondolom, az nekem kötelező program lesz. Köszönöm az örök élményt, örök emléket!!

 

Addig is..