Na ha már kissé kipihentem magam, gondoltam folytatom.
Első nap, előző bejegyzés ITT

Hát mondanom sem kell, koránkelés. A programfüzet szerint reggel 7-kor bizony nótaszó keretein belül JóReggelt pálinkával keltették az embereket, nos én ezt komolyan is vettem, telefonra keltem ám, de legalább a testem felkelt, ha a lelkem még nem is. Ergo nem bírtam egyszerűen rászánni magam arra, hogy valamit kezdjek az életemmel, mikor egyszer csak kopognak, bejön két szép szál legény és nótázni kezdenek nekünk. Nos, nekem csak a szemem látszódott ki a takaróból, az alól kukucskáltam ki, amikor egy fél literes műanyag pohár takarja a teret, háromnegyedig megtöltve pálinkával. Első reakció:

- EZT MOST MIND MEG KELL INNOM??

Hál Istennek nem :D Belekortyoltam, az rendesen felébresztett. Azt hiszem utána le is mentünk reggelizni, később pedig fürdeni. Amúgy kicsit ismertetvén a szállást, hát nem egy 33 volt sajnos..:D Lényegében, mikor elmentünk fürdeni, csukva volt az ajtó és megpróbáltuk kinyitni, nem sikerült. Gondoltuk vannak bent, mert belülről lehet zárni, hát leültünk oda megvárni, míg kijönnek. Jön egy csávó közben a folyosó másik végéről, fogkefével a kezében és lazán kinyitotta az ajtót, majd bement :D Egy naphosszat is elücsörögtünk volna ott, ha ő nem jön :D Nagy nehezen sikerült megfürödni és kezdődhet a nap. 

Most előkellett vennem a nyakpasszomat, hogy lássam, mi is történt program szerint ezen a keddi napon, szóval most csalni fogok.

Ja igen. Az idő elrottyant, ezért az esetleges kirándulásokat nem tartották meg, minden megtartható eseményt, vetéledőt a szálláson tartottak meg, mint pl a hagyománytörténeti és ügyességi versenyt is. Így esett Mikire és Kofferra a választás, így ismertük meg egymást. Alkottunk egy 10 fős csapatot, hamar kitudtam bontakozni és nem volt gond, mulattunk egy jót, míg a vezetők úgy nem gondolták, hogy hangosak vagyunk és alkoholt fogyasztunk, ezért hamar véget is vetettek a játékoknak. Mivel kissé éhesek voltunk és más teendőnk nem akadt, elmentünk Spimkóval ebédelni egyet egy nem túl közeli pizzériázóba, de megérte megázni. Ahogy visszaértünk, gyors szaladás volt az ebédlőbe, hiszen Cantus-versenyt rendzetek és Levinek szurkolni kellett. Azt viszont hozzátenném, hogy a reggeli kelésnél nem éreztem valami fergetegesen magam, valami történt a nyakammal. Amikor elindultunk ebédelni, akkor már fájdogált és a versenyre szinte nyaktól lefelé lebénultam. Úgyhogy a versenyt nem néztem végig, mentem lefeküdni, hátha majd kialszom és estére, A BÁLRA jobban leszek. 
Le is feküdtünk Nikivel, közben bejött Peti a szobába és megkérdeztem tőle, hogy aláírja e a pólómat (igen, a pólómat amúgy ja, szétfirkáltam mindenkivel :)) Innen az Aranyember arany mondata: majd kicsit később, mindjárt jövök. Az a mindjárt jövök egy fél nap múlva történt meg :D Lehet ezt csak mi értjük, de nekünk nagyon vicces és említésre méltó :D A momentum viszont nem maradt el, sikeresen aláírta nekem :)

( Későbbiekben útmutató, Peti az egyik szobatárs, 'Píít' fonetikusan pedig a másik)

Már már esteledik, készülődtünk a bálra. Közben jobban megismertem a szomszédokat is. Adta Isten, a helyszín nem volt messze. Az odautunk is fantasztikus volt Takács Boldizsár a.: Bogyesszal, akit már 3 éves kora óta Bogyónak hívnak (ezt nehéz lesz überelni). Bogyóka már odafele jó állapotokban volt. Mikor megérkeztünk, volt egy nagyon rossz elszólásom Levihez, miszerint: azt iszok, amit te is, így esett a választása egy jó adag Abszintra... Nos, tanultam a hibákból :) 

Még egy kicsit beszélgettünk, majd jött Koffer és felkért egy táncra, utána Miki is, nagyon jól éreztem magam. Szétpörgettek, a lábamat is agyontáncoltam, de nem fáradtam el :) Táncoltam egy jót Petivel, Vadon Janival és Spimkóval is. Közben Bogyesz úgy döntött, hogy haza megy, de a szobatársai sajnos a Klopacskában voltak feltehetőleg a szoba kulccsal. El lett neki magyarázva, hogy igen a kulcsunk ott van a szoba fölött, igen keresd meg és igen, nyugodtan feküdj le és aludjál, Bogyóka rád fér. Kérdése a következő volt hozzám: az gáz, ha a földön alszok a folyosón? Nos igen, de nem vettünk erről a kérdésről tudomást, mit sem sejtve útjára engedtük. Mulattunk még egy kicsit, majd Niki is úgy döntött, hogy vissza akar menni, mi meg Petivel visszakísértük. Szállásra érve a folyosó végén észrevettem valamit és a következő párbeszéd hangzott el:

- Ott egy kupac.

- Mi az?

- Ez egy ember?

- Bazdmeg, ez a Bogyó. 

- De nyitva a szeme!

Bogyóka nyitott szemmel aludt a szoba előtt, szerintem meg sem kísérelte a kulcs keresést, fogta magát és eldőlt. Nagy nehezen észhez pofoztuk, bevittük Peti ágyára és ahogy volt 2 másodperc alatt el is aludt. Édes szive :) De már teljesítmény tőle, hogy legalább a szállásra visszaért sértetlenül. 

Petivel visszamentünk mulatni, de nem sokat maradtam végül, megittam egy kólát, megkaptam egy engedélyt drága keresztanyámtól, loptam egy poharat és ' Pííttel ' hazamentem. Fogtam magam és elaludtam egy új szobatárssal a szobában. 4 után Peti is visszatalált, de hát az ő helye már "tele volt", gondolt egyet, hogy az én ágyamban még van hely, noha aludjunk ott, de megoldotta :)

Így vége is lett a második napnak, nehezebben aludtam el, és nehezebben is keltem másnap.. De erről majd később.