viszlát.
2015.09.02 20:46
Nos. Teltek a hetek. Történtek dolgok. Mégis... Úgy érzem, nem változott semmi. Egy helyben toporzékolok.
Ez most rövid lesz.
Nagyon rákattantam egy sorozatra (újfent)
És elgondolkodtam ezen az egészen. Mármint.. Csak egy dologra tudtam koncentrálni ez alatt az idő alatt, míg nyálfolyatva néztem ki a fejemből: ÉRZÉSEK.
Nekem is kell egy gomb. Egy olyan gomb, amivel kikapcsolom az érzéseket. Kikapcsolom az emberségemet. Nem lenne fájdalom, nem lenne szomorúság, nem lenne többé kérdés: MI LENNE HA?!
Nem lenne csalódás, nem lenne depresszió, nem lenne egyedüllét, nem lenne szorongás, nem lenne félelem, nem lenne semmi az ég adta világon.
Élném életemet, gondolván arra, hogy nem érdekel semmi. Nem érdekelne senki.
Nem lenne csalódás, nem lenne depresszió, nem lenne egyedüllét, nem lenne szorongás, nem lenne félelem, nem lenne semmi az ég adta világon.
Élném életemet, gondolván arra, hogy nem érdekel semmi. Nem érdekelne senki.
Emberség nélkül. Egyszerűen kikapcsolni, mintha sose lett volna. Tényleg könnyebb lehetne így.
Kíváncsiságból csak. Eltűnnék... Elmenekülnék. És soha nem jönnék vissza...
Többieknek igazuk volt. Mindenkinek igaza volt. Csak magamat emésztem. Csak magamat rombolom le belülről. És csak az én hibám lehet ez az egész. Hát élet az ilyen?
Más normális ember már túl lép a dolgokon. Én miért nem tudok? Senki nem tud segíteni. Senki, de nem is kérem a segítséget. Mert vagy jól leplezem, vagy egyszerűen senkit nem érdekel, hogy nekem bajom lenne. Igazuk van. Nekik is meg van a saját problémájuk, nem foglalkoznak az enyémmel.
Nem is kell. Nem leszek többé teher. Nem sajnáltatom magam.
Megígérem.
