Új világ.

Tudjátok mit?
Mosolygok. Jól érzem magam.
Mégis miért?

Azon gondolkodtam, hogy változás előtt állok. Vagyis.. érzem a változást és érzem azt is, hogy képes vagyok én is a változásra. Készen állok arra, hogy valami újat csináljak. Suliban minden rendben, barátok megvannak, egyre többen is lesznek. Kiengensúlyozott vagyok, úgy hiszem. Ezt a festés is bizonyítja. 

Minden rendben. És hogy miért nem volt eddig minden rendben? Rájöttem, a sajnáltatással nem érek semmit. Ennek a korszaknak vége, ez a hajó elment stb. Történt, ami történt, nem mondom hogy több ilyen nem fordul elő, azt sem mondom, hogy azokon könnyebben átlépek. Szerintem ugyanilyen módon lezuhanok, de itt vannak a barátok, segítenek talpra állni. Igaz, még vannak gyenge pillanatok, de ezeket igyekszem minimálisra csökkenteni.
A napokban csupán annyit tettem, hogy megálltam... Vettem egy kurva nagy levegőt és körbenéztem. Minden itt van körülöttem, csak nem vettem észre. 
De most már látom és ugyan, ha bátortalanul is, de rálépek az új ösvényre. 

" Megcsinálom, mert megtudom. Megcsinálom, mert megakarom..."

Nem is ez a legnagyobb produkció, hogy változás előtt állok, és szeretnék is változni. Hanem, hogy egyedül vagyok. Nem támaszkodok semmire és senkire. Nincs szükségem gyakorlati segítségre.
Lelki kell... Abból viszont kurvasok :) 

Lehet a napsütés hozza ki ezt belőlem.  De legalább kihozza...