Levélhullás

2015.11.02 08:17
 
 
" Ülni az ablak előtt és várni valakit...
Alkonyodik.
Tudom: a volt volna már sohasem lehet.
Ma sem jön, holnap sem.
Már sohasem jöhet. "
Elveszíteni valakit.
Világon a legnagyobb fájdalom.
Átérezni nem lehet.. Mindenki máshogy éli meg.
 
Elveszíteni egy "barátot" ezek után. 
Nem véletlen. 
 
Önző, érzéketlen, modortalan emberekkel vagyunk körülvéve. 
Észre sem vesszük.
Beleesünk abba a közhelybe, miszerint: ha szüksége volt rám, én ott voltam.
A viszonzás a mai világban már nem él. 
Ezt is elvesztettük.
 
A tragédiát kell átélni ahhoz, hogy rájöjjünk:
NINCS MELLETTÜNK SENKI SEM!
 
A búcsúzás nem rám vall. 
Sezu voltam.. Balra el.