" Ülni az ablak előtt és várni valakit...
Alkonyodik.
Tudom: a volt volna már sohasem lehet.
Ma sem jön, holnap sem.
Már sohasem jöhet. "
Elveszíteni valakit.
Világon a legnagyobb fájdalom.
Átérezni nem lehet.. Mindenki máshogy éli meg.
Elveszíteni egy "barátot" ezek után.
Nem véletlen.
Önző, érzéketlen, modortalan emberekkel vagyunk körülvéve.
Észre sem vesszük.
Beleesünk abba a közhelybe, miszerint: ha szüksége volt rám, én ott voltam.
A viszonzás a mai világban már nem él.
Ezt is elvesztettük.
A tragédiát kell átélni ahhoz, hogy rájöjjünk:
NINCS MELLETTÜNK SENKI SEM!
A búcsúzás nem rám vall.
Sezu voltam.. Balra el.