I miss you

Furcsa érzések fognak el minden év decemberében. Furcsa, rossz, szomorú érzések. Sorban-sorban teszik tönkre mindennapjaimat. A ma délelőttig azt mertem mondani magamban, hogy igen... Ez az év más, mint a többi. Hogy most emberek között vagyok, emberek között, akiket szeretek és érzem a viszonzást. És ezt nem csak bebeszélem magamban, ez tényleg igazi barátság. 

Régen nem éreztem ilyet... Régen rossz volt. Régen csalódások sorozatát kellett átélnem. 
Nem mondom, hogy ezen csalódások mára már teljes mértékben eltűntek... Valahogy a mai nap túltudom magam tenni rajtuk.. (#JÓNAGYKAMU) Tulajdonképpen a barátaimnak köszönhetem azt, hogy most nem a földön vagyok mínuszban. Ha ők nincsenek, az érzés nem változik, mai napig egy idióta 13 éves agyi szintjén álló hülye picsa lennék, aki nem tud elszakadni a múltjától, folyamatos hisztijeivel, önsajnáltatásával rongálná saját maga és mások egészségét. 

Tudjátok, akik régen is követtek, hát...Emlékeztek fő témámra? Tél.. Karácsony...Szeretet...stb. Eszedbe jut december és csupa csupa jó dolgokra tudsz koncentrálni. 

Nos nekem december olyan, mint a whisky: minden egyes alkalommal adok neki egy esélyt, hogy na most talán megszeretem, megkóstolom, hátha jó lesz.... De nem. 

Minden évben egyre jobban várom a decembert, imádom a hangulatát, a reményt, hogy leesik a hó, Télapó beleszarik a csizmádba (vagy az a nyuszi?), karácsonykor meghittség vár, ajándékok a fa alatt, szép díszítés az ablakokon... És valami mindig elrontja ezt az egészet.

Ezekhez a sorokhoz elég volt egy zene, ami nosztalgikus érzésekkel töltött el. De ezt minden évben eljátszom. Szándékosan hallgatok olyan zenéket, amiken bőghetek. Amik miatt előjönnek azok az emlékek, amik szépek voltak, illetve azok, amik rosszak és hálaistennek ezekből van több. Csalódás és egyebek. 

Nem szeretem a karácsonyt. Már csak azért sem, mert akkor van a névnapom. Vagy, ahogy Kiss Ádám mondaná: "név-félnapom" Szánalmas az egész.

Persze mindenkinek bekamuzom (magamnak is), hogy mennyire várom és, hogy mennyire szeretem. Ez lehet titkon így van. Akkor most mi itt az igazság? Fogalmam sincs. Csak azt tudni, hogy most rettenetesen, vígasztalhatatlanul szomorú vagyok és leszek az elkövetkezendő napokban. 

És ha belegondolok, hogy mindez 7 éve kezdődött.