Noooos igen. Noooos a sorrend nem véletlen. Hölgyeim és uraim!! Nem hivatalosan bejelentett módon a MŰVÉSZET nyert. Igen tudom, pedig írtam hogy a pályán fogok meghalni, hogy én csak hisztizek, de nem hagyom abba, hogy én félek ezt a lépést megtenni, félek még kimondani is (ezért nem hivatalos a bejelentés) de akár hiszitek, akár nem, ez már el van döntve, a döntés bejelentése viszont annál inkább hivatalos :D 

Ez lesz életem legnagyobb változása ezen a nyáron. 

Ami kissé irónikus, hiszen kb télen fogtam utoljára ceruzát a kezembe... Ecsetet meg.. Pf, idejét sem tudom.

 

Úgy érzem most álltam a talpamra.. kb 40%-ban. A döntés által. Suliban eldolgozgatok, tanulgatok, élem a normális, szociális életemet (végre) és úgy gondolom, hogy hát ja... Amiből eddig kimaradtam, 1 év alatt bepótoltam. Új közegbe kerültem, megkeresztelkedtem, lettek mégjobb barátaim, emlékeim, szépek és rosszak egyaránt. Nyilván még mindig sírok, ez a tulajdonságom nem változik szerintem. Deee kell, mert úristen, annyira megkönnyebbül az ember utána, vagy legalább egy kiadósat alszik... oké, karikás szemekkel felébredni, hát ja, az mondjuk a kellemetlenebbik része.. De minden MINDEN apró/nagy dolognak, két része van: a jó és a rossz. Ez.. Ez abszolút közhely, de abszolút igaz. Mindenki szívét megindíthatja valami. A sírás oka nem feltétlenül bánat, a sajátos nehézségekből fakadó kiborulás vagy zaklatottság. Elég ahhoz egy 10 éves emlék, mikor már aludnál és éjjel eszedbe jut, hm legszebb pillanat: bekapcsol az agyad. Kattog, kattog, meg nem áll, te egyedül vagy a sötétben és ...sírsz. Vagy azért, mert mennyire hiányzik, vagy azért mert vkire emlékeztet, aki szintén vagy hiányzik, vagy megbántott.. Látjátok, mennyi a "vagy"? Mindennek két oldala van..

Most hirtelen nekem is eszembe jut sok minden, de azt hiszem eljutottam odáig, hogy egy kicsit elszakadjak ezektől, és már nem a múltban élek. Ettől függetlenül még mindig nem tekintek előre. Minek? Bármelyik pillanatban meghalhatok.

 

Nem tudom mihez kezdjek majd ez után, hogy egyáltalán kezdenem kell e vmivel.. Vagy pont olyan jól fognak kijönni az elkövetkező éveim, hogy ezt a részét az életem nem fogja hiányolni. Olvastam vhol, hogy ha hirtelen abbahagyod a sportot, depresszióba is eshetsz. Ez a veszély engem nem fenyeget :D Ezért is várom nagyon a nyár második felét... Tábor, Selmecbánya, melók, és kb már vége is lesz, utána újra suli, talán elleszek foglalva annyira, hogy az életemet nagyban meghatázó tényező, ami már nincs, ne jusson eszembe...